Csak megnyugtatásul...

...azoknak, akik innen követik az életünket, és nem igaziból: hazaértünk. :) Tajpejből este 11-kor indult a gép, és ugyanúgy, mind odafelé, ezúttal is Bangkokban szállítottak ki az éjszaka közepén, majd Bécsig meg sem álltunk. Ott kibuszoztunk a meidlingi pályaudvarra, majd onnan hazavonatoztuk magunkat.

Bónusz: Tajpej

Szóval úgy alakult, hogy a hazaúton egy teljes napot tölthettünk Tajpejben. Tegnap este nagyon reménytelen esős idő volt, amikor megérkeztünk. Egy kisbusz elvitt a szállodához, ami nagyon közel van a repülőtérhez, az ablakból készített képen jól is látszik.
Nagyon klassz szálloda amúgy, még esernyőt is adtak kölcsön. :) Kibóklásztunk egy 7-Elevenbe (Ausztráliában is megtalálható élelmiszerbolt), ami szerencsére elég közel volt, és szereztünk némi vacsit meg készpénzt. Az 500 dolláros különösen tetszik, egy boldog baseballcsapat van rajta, tök komolyan. :)

Ma viszont nagy szerencsénk volt, mert bár a nap nem sütött, de nem esett az eső sem. Reggeli után kimentünk a repülőtérre, beraktuk megőrzőbe (konkrétan szekrények nincsenek, csak egy pult, és ül egész nap mögötte valaki, aki nem engedi, hogy elvigyék a cuccod) a kézipoggyászunkat (a nagy bőröndjeink eleve utaztak maguktól Bécsbe), majd bementünk busszal Tajpejbe. (A repülőtér konkrétan a Taoyuan, ez 20-30 kilométerre van Tajpejtől. Van bent a fővárosban is egy reptér, de ott inkább a belföldi és népi Kínába menő repülők állnak meg.) A központi pályaudvarnál felszálltunk egy metróra (igazából metró és gyorsvasút kombinációja), és kimentünk a Taipei 101 nevű épülethez, ami jelen pillanatban a világ második legmagasabb épülete (adatok tömkelege itt) a Burj Dubai után. Sajnos túlságosan messzire nem lehetett látni a kilátóteraszról, éppen a felhős ég miatt (az év ezen szakában ez itt természetes).
Miután lemásztunk (hát, nem tartott sokáig azzal a hiperlifttel, ami benne van), elsétáltunk a Szun Jat-szen emlékcsarnokhoz (nem tudom, ez-e a legjobb fordítása a memorial hallnak, meg hogy az-e a legjobb fordítása a kínai elnevezésnek), ami ott van a közelben. Utána a Sogo nevű bevásárlóközpontban megebédeltünk (csak kínai (+japán +thai) kaja volt), majd elindultunk megkeresni a miniatúramúzeumot. A nagy hibát ott követtem el, hogy a pontos címét nem írtam fel, csak hogy melyik metrómegállóhoz van közel. A metrómegállókban amúgy ki van téve mindenhol egy térkép a közelben lévő érdekes helyekről, ez volt a kiindulási alapunk. Miután nem találtuk rajta a múzeumot, kértünk útbaigazítást az információs bácsitól, aki visszaküldött egy metrómegállóval. Ott aztán már szépen rajta is volt a térképen. A kicsit kisebb, de azért jelentős második hibát ott követtük el, hogy nem jegyeztük meg az utca nevét, csak hogy "egy kicsit erre, majd arra", és így elcsúsztunk egy utcával. Ez csak ott lett gyanús, amikor egy boltba bemenve (ahol a velünk kb. egyidős eladó a mamáját (!) hívta ki, amikor angolul akartunk vele szót érteni) csodálkoztak, hogy van egy múzeum az utcában. A következő lépésünk az volt, hogy bementünk egy GPS-boltba, mondván, majd maximum elkérünk egy GPS-t és megkeressük a múzeumot. Pechünkre azonban az eladó lány "tudott" angolul, így beszélgetni kellett. Na, itt jól leizzadtam, mert miután elmondtam, mit keresünk, az első kérdése az volt, hogy jó, jó, de mégis mit akarunk venni. :) Aztán a második nehézség rögtön az volt, hogy a "múzeum" szót nem értette. (A "miniature" szót sem, de erre már a korábbiak alapján fel voltunk készülve.) Nekünk ez elég fura volt, de biztos hiányzott azon az angolórán. Itt is azt kérdezte, hogy mit akarunk ott azon a helyen venni. :) A vége az lett, hogy sikerült hozzáférnem a laptopjához (miután Juditnak az a remek ötlete támadt, hogy a nálunk lévő kétnyelvű térkép alapján (ezúton is köszönjük a szállodának) meg tudnánk vele értetni, mi az a múzeum, és lőn - ja, mielőtt bárki logikázni kezdene, a mi múzeumunk nem volt rajta a térképen), és a Google Maps kiadta kínaiul az adatokat, ami alapján a leányzó legalább meg tudta mondani, hogy egy utcával odébb, plusz a házszámot is. Na, szuper, innentől már csak egy hiba választott el minket a múzeumtól: az, hogy nem jegyeztük meg, hogy az út északi vagy déli részét kell keresni (Jianguo N. Road vs. Jianguo S. Road), ugyanis rá kellett jönnünk, hogy ez bizony nem mindegy. :) Persze a délin kerestük a 96-os számot, miközben az északin volt. A délin nem is volt 96-os, bár nem hiszem, hogy így osztják el. :)
Aztán nagy nehezen megérkeztünk a címre, ahol meglepetésünkre a jademúzeum volt. De itt már azért az égiek megsegítettek, és mielőtt egyet is szólhattunk volna, az ott székelő (mármint ott rezidens, nem úgy) leányzó rögtön mondta, hogy elő a farbával, jadét vagy miniatúrákat akarunk-e látni, mert a látogatók 50%-a az utóbbit szokta náluk keresni. Na, nem véletlenül. Útbaigazított (be a másik épületbe, hátra, le a lépcsőn - jól eldugták), és már ott is voltunk. Én miniatürizált dolgokra számítottam (mondjuk egy egész Biblia felírva egy rizsszemre vagy ilyesmi), de ez inkább egy babaház-múzeum volt, annak mondjuk príma.
Mivel időközben ránk sötétedett, innen kimentünk a Shilin éjszakai piacra, amiről azt olvastam, hogy a legnagyobb. Valószínűleg így is van. :)
A sok gyalogolás után némileg eltikkadva szálltunk fel a központi pályaudvarnál a repülőtérre vivő buszra. (Itt az utolsó képen a metróállomáson lévő WC bejárata látható, ahol valós időben le lehet olvasni, hogy melyik fülkében vannak éppen.) Egész tajpeji tartózkodásunkra jellemző volt, ahogy itt kiválasztottuk a megfelelő buszt: egyszerűen az egyik pultnál a néni elkezdett hevesen integetni Juditnak (a többi nem, tehát nem a vásári forgatagról van szó), aztán mutogatni, hogy kéri a pénzt, pedig meg sem szólaltunk, hogy hová megyünk (bőrönd/táska pedig nem is volt nálunk). Sosem tudtunk elveszni, mert amint jegyet vettünk valamire, mindig odapattant valaki, hogy most merre menjünk és mit csináljunk.

Csak egy gyors update: reggel repülőre szálltunk Brisbane-ben, és meg sem álltunk Tajpejig. Egy elég klassz szálloda jutott a légitársaság jóvoltából a repülőtér (Taoyuan) közvetlen szomszédságában. Holnap bemegyünk Tajpejbe (szóval a meg sem álltunk mégis túlzás), épp most keresgélem, mit fogunk csinálni, Judit meg már alszik. :)
Kicsit lekonyult a jókedvem, mikor az útlevél-ellenőrző bácsi vissza sem köszönt itt a reptéren. Ausztráliában bezzeg elmesélhettem volna rögtön, hogy milyen utunk volt stb. Ez biztos fog otthon hiányozni.

Utolsó napunk Brisbane-ben

Ma igazi városnézős napunk volt. Legelőször is elkísértük Lillát, aki ma vitte először új óvodaába az ikreket (pár utca csak a távolság, ami nagy szó a kertvárosi létben), majd bevittük a központba az autót leadni. Utána a Fortitude Valley nevű városrészen keresztül New Farmba sétáltunk a Brunswick roadon. A New Farm parknál felszálltunk a CityCatre (a Cat a katamaránt takarja), ami oda-vissza közlekedik a Brisbane folyón. Először kimentünk az egyik végállomásig (Apollo road), majd át majdnem a másikig, a West Endnél szálltunk le (ezek mind kellemes kertvárosok, a belváros közvetlen szomszédságában). A félszigetet átszelve South Banken lyukadtunk ki, majd még egy utolsót shoppingoltunk a CBD-ben.

Szeretem/nemszeretem II.

+ Sorbanállás
Mint Angliában, sőt, lehet, hogy még jobban is. Ha sort látnak, nem azt nézik, hogy hogyan tudnának melléd állni vagy befurakodni, hanem rögtön a végét keresik. Buszmegállóban természetes.

- Távolságok
Mindenhez autó kell. Pont. Nincs olyan, hogy "lemegyek a kisboltba tejért meg kenyérért". Nincs kisbolt. Viszont tény, hogy nem lehet elhajítani úgy egy döglött macskát, hogy ne valamilyen bevásárlókomplexum udvarán landoljon.

+ Közvetlenség újfent
Egy doboz gyufát nem vehetsz meg anélkül, hogy meg ne beszélted volna az eladóval, hogy neked és neki is milyen napja volt. Ez lehet, hogy van, akit idegesít, szerintem jópofa.

- Internet
Mint Magyarországon tíz éve. Meglepő, de lassú. Főleg az ADSL dívik. Ha ilyened van, az már jó. :)

+ Kiejtés
Sokkal kevésbé rémisztő, mint gondoltam, persze főleg városi emberekkel beszélünk.

+ Üdítősflakon-méretek
A félliteres kóla, ásványvíz, jeges tea stb. itt 600 ml. :) A 0,33-as doboz pedig 0.375-ös. Próbáltam utánanézni, de nem biztos, hogy a birodalmi mértékegységrendszer miatt van, szimplán szomjasabbak szoktak lenni.

Wet 'n' Wild

Ma a Wet 'n' Wild nevű vizes élményparkban voltunk, ez is a Gold Coaston van. Ez teljesen olyan, mint az európaiak, remekül is szórakoztunk.

(Gergő épp a vízbe érkezik a harmadik csőnél. Ez az egy kép ment át a cenzúrán...:)

Surfers' Paradise

Ma bementünk Surfers' Paradise-ba. A hely állítólag úgy kapta a nevét, hogy volt a faluban valami fogadó, aminek ez volt a neve, és nagyon megtetszett az elöljáróknak, mert látták benne a marketinglehetőséget. Így is lett, miután a település is felvette ezt a nevet, elkezdtek özönleni az emberek meg a pénz. Itt épült meg a világ legmagasabb lakóépülete, a Q1. Ennek a 77-ik emeletén van egy kilátó, fel is mentünk természetesen. Aztán a belvárosban is sétáltunk meg strandolni is próbáltunk, utóbbit kevesebb sikerrel, mert mostanában elég esős itt az idő (állítólag sokkal szárazabb szokott lenni így ősszel).

(A videó sajnos nem függőleges, csak azért szúrtam be, hogy látszódjék, milyen nagyon gyorsan ment felfelé a lift...)