Csak megnyugtatásul...

...azoknak, akik innen követik az életünket, és nem igaziból: hazaértünk. :) Tajpejből este 11-kor indult a gép, és ugyanúgy, mind odafelé, ezúttal is Bangkokban szállítottak ki az éjszaka közepén, majd Bécsig meg sem álltunk. Ott kibuszoztunk a meidlingi pályaudvarra, majd onnan hazavonatoztuk magunkat.

Bónusz: Tajpej

Szóval úgy alakult, hogy a hazaúton egy teljes napot tölthettünk Tajpejben. Tegnap este nagyon reménytelen esős idő volt, amikor megérkeztünk. Egy kisbusz elvitt a szállodához, ami nagyon közel van a repülőtérhez, az ablakból készített képen jól is látszik.
Nagyon klassz szálloda amúgy, még esernyőt is adtak kölcsön. :) Kibóklásztunk egy 7-Elevenbe (Ausztráliában is megtalálható élelmiszerbolt), ami szerencsére elég közel volt, és szereztünk némi vacsit meg készpénzt. Az 500 dolláros különösen tetszik, egy boldog baseballcsapat van rajta, tök komolyan. :)

Ma viszont nagy szerencsénk volt, mert bár a nap nem sütött, de nem esett az eső sem. Reggeli után kimentünk a repülőtérre, beraktuk megőrzőbe (konkrétan szekrények nincsenek, csak egy pult, és ül egész nap mögötte valaki, aki nem engedi, hogy elvigyék a cuccod) a kézipoggyászunkat (a nagy bőröndjeink eleve utaztak maguktól Bécsbe), majd bementünk busszal Tajpejbe. (A repülőtér konkrétan a Taoyuan, ez 20-30 kilométerre van Tajpejtől. Van bent a fővárosban is egy reptér, de ott inkább a belföldi és népi Kínába menő repülők állnak meg.) A központi pályaudvarnál felszálltunk egy metróra (igazából metró és gyorsvasút kombinációja), és kimentünk a Taipei 101 nevű épülethez, ami jelen pillanatban a világ második legmagasabb épülete (adatok tömkelege itt) a Burj Dubai után. Sajnos túlságosan messzire nem lehetett látni a kilátóteraszról, éppen a felhős ég miatt (az év ezen szakában ez itt természetes).
Miután lemásztunk (hát, nem tartott sokáig azzal a hiperlifttel, ami benne van), elsétáltunk a Szun Jat-szen emlékcsarnokhoz (nem tudom, ez-e a legjobb fordítása a memorial hallnak, meg hogy az-e a legjobb fordítása a kínai elnevezésnek), ami ott van a közelben. Utána a Sogo nevű bevásárlóközpontban megebédeltünk (csak kínai (+japán +thai) kaja volt), majd elindultunk megkeresni a miniatúramúzeumot. A nagy hibát ott követtem el, hogy a pontos címét nem írtam fel, csak hogy melyik metrómegállóhoz van közel. A metrómegállókban amúgy ki van téve mindenhol egy térkép a közelben lévő érdekes helyekről, ez volt a kiindulási alapunk. Miután nem találtuk rajta a múzeumot, kértünk útbaigazítást az információs bácsitól, aki visszaküldött egy metrómegállóval. Ott aztán már szépen rajta is volt a térképen. A kicsit kisebb, de azért jelentős második hibát ott követtük el, hogy nem jegyeztük meg az utca nevét, csak hogy "egy kicsit erre, majd arra", és így elcsúsztunk egy utcával. Ez csak ott lett gyanús, amikor egy boltba bemenve (ahol a velünk kb. egyidős eladó a mamáját (!) hívta ki, amikor angolul akartunk vele szót érteni) csodálkoztak, hogy van egy múzeum az utcában. A következő lépésünk az volt, hogy bementünk egy GPS-boltba, mondván, majd maximum elkérünk egy GPS-t és megkeressük a múzeumot. Pechünkre azonban az eladó lány "tudott" angolul, így beszélgetni kellett. Na, itt jól leizzadtam, mert miután elmondtam, mit keresünk, az első kérdése az volt, hogy jó, jó, de mégis mit akarunk venni. :) Aztán a második nehézség rögtön az volt, hogy a "múzeum" szót nem értette. (A "miniature" szót sem, de erre már a korábbiak alapján fel voltunk készülve.) Nekünk ez elég fura volt, de biztos hiányzott azon az angolórán. Itt is azt kérdezte, hogy mit akarunk ott azon a helyen venni. :) A vége az lett, hogy sikerült hozzáférnem a laptopjához (miután Juditnak az a remek ötlete támadt, hogy a nálunk lévő kétnyelvű térkép alapján (ezúton is köszönjük a szállodának) meg tudnánk vele értetni, mi az a múzeum, és lőn - ja, mielőtt bárki logikázni kezdene, a mi múzeumunk nem volt rajta a térképen), és a Google Maps kiadta kínaiul az adatokat, ami alapján a leányzó legalább meg tudta mondani, hogy egy utcával odébb, plusz a házszámot is. Na, szuper, innentől már csak egy hiba választott el minket a múzeumtól: az, hogy nem jegyeztük meg, hogy az út északi vagy déli részét kell keresni (Jianguo N. Road vs. Jianguo S. Road), ugyanis rá kellett jönnünk, hogy ez bizony nem mindegy. :) Persze a délin kerestük a 96-os számot, miközben az északin volt. A délin nem is volt 96-os, bár nem hiszem, hogy így osztják el. :)
Aztán nagy nehezen megérkeztünk a címre, ahol meglepetésünkre a jademúzeum volt. De itt már azért az égiek megsegítettek, és mielőtt egyet is szólhattunk volna, az ott székelő (mármint ott rezidens, nem úgy) leányzó rögtön mondta, hogy elő a farbával, jadét vagy miniatúrákat akarunk-e látni, mert a látogatók 50%-a az utóbbit szokta náluk keresni. Na, nem véletlenül. Útbaigazított (be a másik épületbe, hátra, le a lépcsőn - jól eldugták), és már ott is voltunk. Én miniatürizált dolgokra számítottam (mondjuk egy egész Biblia felírva egy rizsszemre vagy ilyesmi), de ez inkább egy babaház-múzeum volt, annak mondjuk príma.
Mivel időközben ránk sötétedett, innen kimentünk a Shilin éjszakai piacra, amiről azt olvastam, hogy a legnagyobb. Valószínűleg így is van. :)
A sok gyalogolás után némileg eltikkadva szálltunk fel a központi pályaudvarnál a repülőtérre vivő buszra. (Itt az utolsó képen a metróállomáson lévő WC bejárata látható, ahol valós időben le lehet olvasni, hogy melyik fülkében vannak éppen.) Egész tajpeji tartózkodásunkra jellemző volt, ahogy itt kiválasztottuk a megfelelő buszt: egyszerűen az egyik pultnál a néni elkezdett hevesen integetni Juditnak (a többi nem, tehát nem a vásári forgatagról van szó), aztán mutogatni, hogy kéri a pénzt, pedig meg sem szólaltunk, hogy hová megyünk (bőrönd/táska pedig nem is volt nálunk). Sosem tudtunk elveszni, mert amint jegyet vettünk valamire, mindig odapattant valaki, hogy most merre menjünk és mit csináljunk.

Csak egy gyors update: reggel repülőre szálltunk Brisbane-ben, és meg sem álltunk Tajpejig. Egy elég klassz szálloda jutott a légitársaság jóvoltából a repülőtér (Taoyuan) közvetlen szomszédságában. Holnap bemegyünk Tajpejbe (szóval a meg sem álltunk mégis túlzás), épp most keresgélem, mit fogunk csinálni, Judit meg már alszik. :)
Kicsit lekonyult a jókedvem, mikor az útlevél-ellenőrző bácsi vissza sem köszönt itt a reptéren. Ausztráliában bezzeg elmesélhettem volna rögtön, hogy milyen utunk volt stb. Ez biztos fog otthon hiányozni.

Utolsó napunk Brisbane-ben

Ma igazi városnézős napunk volt. Legelőször is elkísértük Lillát, aki ma vitte először új óvodaába az ikreket (pár utca csak a távolság, ami nagy szó a kertvárosi létben), majd bevittük a központba az autót leadni. Utána a Fortitude Valley nevű városrészen keresztül New Farmba sétáltunk a Brunswick roadon. A New Farm parknál felszálltunk a CityCatre (a Cat a katamaránt takarja), ami oda-vissza közlekedik a Brisbane folyón. Először kimentünk az egyik végállomásig (Apollo road), majd át majdnem a másikig, a West Endnél szálltunk le (ezek mind kellemes kertvárosok, a belváros közvetlen szomszédságában). A félszigetet átszelve South Banken lyukadtunk ki, majd még egy utolsót shoppingoltunk a CBD-ben.

Szeretem/nemszeretem II.

+ Sorbanállás
Mint Angliában, sőt, lehet, hogy még jobban is. Ha sort látnak, nem azt nézik, hogy hogyan tudnának melléd állni vagy befurakodni, hanem rögtön a végét keresik. Buszmegállóban természetes.

- Távolságok
Mindenhez autó kell. Pont. Nincs olyan, hogy "lemegyek a kisboltba tejért meg kenyérért". Nincs kisbolt. Viszont tény, hogy nem lehet elhajítani úgy egy döglött macskát, hogy ne valamilyen bevásárlókomplexum udvarán landoljon.

+ Közvetlenség újfent
Egy doboz gyufát nem vehetsz meg anélkül, hogy meg ne beszélted volna az eladóval, hogy neked és neki is milyen napja volt. Ez lehet, hogy van, akit idegesít, szerintem jópofa.

- Internet
Mint Magyarországon tíz éve. Meglepő, de lassú. Főleg az ADSL dívik. Ha ilyened van, az már jó. :)

+ Kiejtés
Sokkal kevésbé rémisztő, mint gondoltam, persze főleg városi emberekkel beszélünk.

+ Üdítősflakon-méretek
A félliteres kóla, ásványvíz, jeges tea stb. itt 600 ml. :) A 0,33-as doboz pedig 0.375-ös. Próbáltam utánanézni, de nem biztos, hogy a birodalmi mértékegységrendszer miatt van, szimplán szomjasabbak szoktak lenni.

Wet 'n' Wild

Ma a Wet 'n' Wild nevű vizes élményparkban voltunk, ez is a Gold Coaston van. Ez teljesen olyan, mint az európaiak, remekül is szórakoztunk.

(Gergő épp a vízbe érkezik a harmadik csőnél. Ez az egy kép ment át a cenzúrán...:)

Surfers' Paradise

Ma bementünk Surfers' Paradise-ba. A hely állítólag úgy kapta a nevét, hogy volt a faluban valami fogadó, aminek ez volt a neve, és nagyon megtetszett az elöljáróknak, mert látták benne a marketinglehetőséget. Így is lett, miután a település is felvette ezt a nevet, elkezdtek özönleni az emberek meg a pénz. Itt épült meg a világ legmagasabb lakóépülete, a Q1. Ennek a 77-ik emeletén van egy kilátó, fel is mentünk természetesen. Aztán a belvárosban is sétáltunk meg strandolni is próbáltunk, utóbbit kevesebb sikerrel, mert mostanában elég esős itt az idő (állítólag sokkal szárazabb szokott lenni így ősszel).

(A videó sajnos nem függőleges, csak azért szúrtam be, hogy látszódjék, milyen nagyon gyorsan ment felfelé a lift...)

Seaworld

A mai napot külön töltöttük, mert mi a Seaworld nevű témaparkba mentünk Gergővel. Már nyitás előtt ott voltunk, ami nem is volt baj, mert annyi minden volt ott, hogy így is 5 órát elsétálgattunk. Megint csak egy állatparkhoz lehetne leginkább hasonlítani, ahol mindenféle, tengeri állatokkal kapcsolatos bemutatók is vannak. De az egész olyan jól van megcsinálva, hogy szegény jegesmacin kívül egyik állatról sem gondoltuk azt, hogy szegényke, mert tényleg nagyon szép környezetet alakítottak ki nekik. A pingvinetetést, a rájaetetést és a delfin-showt néztük meg a szervezett programok közül. A delfin-show (ami amúgy összesen 15 perces volt) mindkettőnknek nagyon tetszett, így nem volt nehéz rábeszélni Gergőt, hogy a másodikat is nézzük meg. (Egy nap kétszer adják le általában a programokat, hogy aki az egyiket nem tudja megnézni, ne maradjon le róla).

(Folytatás következik a következő netközeli helyről - addig is mindent írunk offline)

O'Reilly's

A kempingezés második napján az O'Reilly's természetvédelmi parkba mentünk. Kicsit későn indultunk, mert reggel elég rossz idő volt, de délutánra szerencsére kisütött a nap. A parkban lehetett papagájokat etetni, meg különböző túrákat tenni. Az egyik túra abból áll, hogy egy kis fautacskán egyre magasabbra megy az ember, egészen addig, amíg a fák tetejéig nem ér. Nagyon vicces volt:) A parkban egyébként nagyon sok különleges fa él, a (számomra) legfurcsább az a fügefa, amelyik arról híres, hogy szép lassan felkúszik egy fa törzsére, és annyira megerősödik és körbenövi, hogy az eredeti fa kipusztul alóla, így a végén tulajdonképpen egy hatalmas luk körül van, mintha kirohadt volna a közepe. Este Lilláék meglepetés-vacsit készítettek, ami nem más volt, mint egy nagyon finom sajtfondue. Az íze tényleg nagyon jó volt!:)

Ma indultunk el a Gold Coaston lévő kempingbe, ahol az ausztrál nyaralásunk utolsó részét töltjük. Reggel még elvittük Bencét orvoshoz, mert köhög szegény nagyon, meg Balázsék vettek néhány dolgot, ami a kempingezéshez hasznos lehet, aztán pakolás után el is indultunk. Mától béreltük ki közel egy hétre az autónkat, hogy könnyebben tudjunk önállóskodni, mert itt azért elég nagy távolságokat járunk be, meg, igazából el sem fértünk volna az összes csomaggal Balázsék autójában. Sötétedésre értünk a kempingbe (ami azért itt nem egészen ugyanakkor van, mint otthon, kb. 5-6 körül sötétedik) ami csak azért volt rossz, mert még fel kellett állítanunk a sátrat. Estére viszont mindent elrendeztünk és aludtunk egy jót. A kempingről még annyit, hoyg hatalmas és nagyon jól fel van szerelve, 4*-os:) meg kapott tavaly valami díjat is, mint a legjobb ebben a kategóriában. A sátorhelyeken és a lakókocsihelyeken kívül pedig vannak kész házak is, amik nagggyon jól néznek ki. Vannak olyan itt lakók, akik vagy megvették, vagy hosszabb távra bérelték ki ezeket a házakat és teljesen jól érezhetik itt magukat. A kemping honlapja: http://www.tweedbillabong.com.au/
Gold Coast egyébként egy hatalmas üdülőrésze a keleti partvidéknek, alapvetően strandok, szállodák, éttermek és mindenféle, turizmusra specializálódott egység van itt.

A mai nap java részét a Daydream Islanden töltöttük. Eredetileg a Hamilton Island lett volna a cél, de a szállásadónk első nap helyette inkább ezt a szigetet ajánlotta. Egyrészt azért, mert jóval közelebb van, másrészt pedig azért, mert, mivel sokkal kisebb, mint Hamilton Island kevésbé felkapott és kevésbé kommersz. Reggel nagy szerencsével sikerült elérnünk a 9:30-kor induló kompot (azért kellett hozzá szerencse, mivel tegnap este csak annyi infót sikerült szereznünk, hogy 9:30-kor és 10:40-kor mennek oda kompok. Ebből, mint utóbb kiderült, csak az első volt igaz, azzal a kis szépséghibával, hogy 9:25-kor ment volna, így, ha azt nem érjük el, kénytelenek lettünk volna 11:40-ig várni rá.) Lényeg, hogy elértük, és 10-re már ott is voltunk a szigeten. A Daydream Islandet úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas üdülőtelepet, ahol több szálloda van, és mindenféle szórakoztató programot ajánlanak. Az első ilyen, amit véletlenül elcsíptünk az volt, hogy a saját kis korallzátonyukon lakó rájákat, cápákat és halakat etette egy lány és közben mindenféle érdekes dolgot mesélt róluk. (Az egyiknek még utána kell néznünk, hogy melyik állatról is mondta, de elég gusztustalan, úgyhogy lehet, hogy nem is baj, ha egyelőre kimarad innen:)
Ez után feltérképeztük a szigetet, megnéztük közelről a tegnap látott sellőlány-szobrokat, megcsodáltuk a medencéket, majd a parti sétányon (a második képen a sétány mellett elhelyezett három fivér-szobor látható - a Medúza személyesen változtatta őket kővé, és akinek sikerül őket életre kelteni, annak megmondják, hol van a kincs, amit korábban elrejtettek a szigeten) elmentünk a sziget másik végéig, ahol az ún. Rainforest walk kezdődött. 40 percnyi erdő-séta után előrementünk a medencékhez és fürödtünk egy jó nagyot. A hazafelé menő komp fél 2-kor indult, amivel 2-re már a szárazföldön is voltunk. Így a tranzit-busz érkezése előtt még meg tudtunk ebédelni, meg venni pár dolgot a boltban, ami a nap további részében igen jól jött...:( Az történt ugyanis, hogy nem sokkal indulás után kaptuk meg Lilla jóvoltából a repülőtársaság sms-ét (!), hogy nagyon sajnálják, de a gépünk 4 órás késéssel indul vissza Brisbane-be. De cserébe adtak egy 8 dolláros kupont, amiből azért mindketten tudtunk venni valamit vacsira a helyi büfében. Maga a reptér egyébként nagyon vicces, mert elég pici. Két légitársaság gépei járnak ide, ehhez mérten 2*3 check-in pultja, egy büféje, egy várója van. Az átvilágítás utáni váró pedig a szabad ég alatti ülésekből áll:) Ha nem kellett volna ilyen sokat várni itt, kedvesnek mondanám, de még nem szépíti meg a messzeség (tekintve, hogy épp várjuk, hogy induljon a gép és a trópusi égöv miatt természetesnek mondható csótányokkal barátkozom:), így egyelőre marad a vicces jelző. A hazautat sikeresen végigaludtam.* Sikeresen hazaértünk, Balázst nagyon sajnáltuk, hogy éjszaka kellett kijönnie elénk a reptérre, úgyhogy majd jövünk neki cserébe eggyel...:)

*Szegény Gergőtől még meg is kérdeztem, hogy valami baj van-e, mert csak arra emlékeztem, hogy felszálltunk, majd arra ébredtem, hogy leszállunk, csak nem tudtam, hogy eközben végigaludtam az utat és azt hittem, hogy valami baj van és le kell szállnunk, hogy megjavítsanak valamit...:)

Hétfőn reggel Balázs bevitt minket a CBD-be, ahol megkerestük a központi pályaudvart. Innen indulnak a vonatok (metró még nincs se Sydneyben, se Brisbane-ben, de ez csak idő kérdése) a repülőtérre. Ezúttal is itt, a belföldi terminálon volt dolgunk, ugyanis A gép Proserpine-ban tett le (klasszikus pici trópusi reptér, a várótermek a szabad ég alatt vannak), ami egy kis porfészek. Innen átbuszoztunk Airlie Beach-re, ami szintén csak egy üdülőfalu, de innen (is) indulnak a hajókirándulások a Nagy Korallzátonyhoz (Great Barrier Reef). Csodálatos szállásunk van. Délután lementünk a partra, de sajnos itt áprilisig nem lehet fürödni az óceánban - na nem a hőmérséklet, hanem a ráják miatt. Fájdalomdíjul viszont ki van alakítva egy príma kis lagúna, ebben fürödtünk egyet, aztán este bepizzáztunk.
Ma egész napos hajókirándulásra mentünk a zátonyhoz, pontosabban a zátonyokhoz, mert kismillió korallzátonyból és -szigetből áll a GBR. Három órát hajóztunk oda és vissza (lehetett kapni antitengeribetegség-tablettát, de sajnos terhesek nem élhettek vele, ezzel egész jól legyőzhetőek voltak a hepehupásabb útszakaszok), és szűk négyet töltöttünk kint a nyílt vízen, néhány korallzátony mellett. Van egy lehorgonyzott ponton, ami mellé kiköt a hajó, és ott lehet búvárkodni (pipával a felszínen vagy oxigénpalackkal mélyebben) vagy az üvegfalú kishajók egyikéből nézegetni a vízalatti élővilágot. Az élővilág szerencsére élő, Judit amennyi időt csak lehetett, búvárruhában töltött a víz felszínén lebegve. (Én ebben elég béna vagyok sajnos. Mármint a lebegés még megy, de a békatalpak konkrétan zavartak. :) ) Klassz nap volt.

Noosa, Montville

Délelőtt kimentünk Noosa Beachre, ami 140 km-re északra van Brisbane-től, és elég jó. Utána átmentünk Montville-be, ami a Glass House Mountains-ben van (a név kicsit félrevezető, mert nem üvegházakra, hanem üveghutákra emlékeztetnek a hegyek (már akit), ezért kapták ezt a nevet). Itt ebédeltünk, majd végigsétáltunk a falun. Egy amolyan egyutcás skanzenfalu ez, majd' minden házban valamilyen kézművesbolttal, a kicsinyített cukortól (úgy készül, hogy megcsinálják a mintát egy nagy hosszú hengerben, majd azt egész egyszerűen megolvasztva lekicsinyítik és korongokra vagdossák) a karácsonyi dekoráción át (egész évben) kakukkos órákig (rendes német boltból) elég sokféle dolgot lehet itt kapni.

Lone Pine Koala Sanctuary

A hétvége első napját a Lone Pine Koala Sanctuary-ban töltöttük, ami nevéhez hűen valóban egy olyan hely, ahol több, mint 130 koalát gondoznak, és nem úgy, mint egy hagyományos állatkertben. Egy olyan parkot kell elképzelni, ahol sok, rács nélküli helyen külön helyezték el a különböző koalákat: egyik helyen az agglegény koalák, másikon az eladósorba került nőstény koalák, megint máshol a nyugdíjas koalák, vagy a fiatal koalák laknak, sőt, még mamás:) koalacsoport is van, ahol a kis koalákat nevelő anyukák vannak nyugodt környezetben elhelyezve. Mondanom sem kell, hogy teljesen elvarázsolt a hely, pedig a legédesebb dolog még sorra sem került. 15 dollárért (amit a park fejlesztésére fordítanak) le lehet fényképezkedni egy kis koalával. Nekem egy nagyon édes, 3 éves koalát adtak a kezembe, aki épp ébredezett, azért vág ilyen fejet, bár, tekintve, hogy a koalák állítólag 24 órából 20-at alszanak, eléggé szerencsésnek mondhatom magam, hogy legalább az egyik szeme nyitva volt:) Viccen kívül, nagyon-nagyon jó érzés volt! Elég nehezek amúgy (6-10 kg), úgyhogy nem is bántam, hogy egy kis ovis került hozzám:) Teljesen olyan volt, mintha egy kisgyereket adtak volna a kezembe, és csak azért nem tarthattam a hátát is, mert két kézzel kellett fogni a popsiját, hogy biztonságban érezze magát. A fotós koalákat egyébként 2-3 képenként cserélték, nehogy elfáradjanak...egyszóval tényleg figyelnek rájuk:)
A park másik attrakciója a kengurupark, ahol szintén elég sok wallabi és kenguru lakik, köztük egy pár vörös kenguru is. Ők is szelídek, kézből lehet őket etetni (természetesen csak ott vásárolt kengurukajával), simogatni. Általában elég kelletlenül fogadták el a kaját, leginkább akkor ettek (ekkor is az az érzésem volt, hogy főleg csak jólneveltségből:), ha az orra alá tartottam a tenyerem. Volt viszont egy olyan kis kenguru, aki valószínűleg messzebb fekhetett/akkor ébredhetett és igen éhes olt, így először nem is akarta megvárni, hogy kivegyem a zacskóból a kaját, beledugta az orrát, úgy akart enni, végül meg alig akart elengedni, szabályszerűen el kellett dugni előle a zacskót:) Nagyon aranyos volt! Mindegyik nagyon finoman vette el az ételt, nem haraptak egyáltalán. A parkban láttunk még emut, papagájokat, tazmán ördögöt, dingót, gyíkokat és épp nem alvó vombatokat is:) Ez utóbbiakba is eléggé beleszerettem:)
A parkban, az állatokon kívül különféle bemutatók is voltak: ragadozómadár bemutató, kígyóelőadás. Mi a pásztorkutya-bemutatót néztük meg, ahol két nagyon okos border collie és gazdájuk terelgették a birkákat nagyon ügyesen. Aztán szegény egyik birkát meg is nyírták. A gazda persze mondta, hogy így legalább nincs melege, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt belátja és örül neki. (Ajánlott "irodalom": "The Shaun the Sheep" birkanyírásos epizódja:)
A parkból hazafelé jövet Lilláék elvittek minket a Mount Coot-tha* kilátóhoz, ahonnan Brisbane-re nyílik nagyon szép kilátás. Miután kigyönyörködtük magunkat, hazamentünk, ahol Balázs finom barbecue-t készített nekünk. Mivel itt a kenguru nem olyan ritka, mint nálunk, ezért elég gyakran esznek az itteniek kenguruhúsból készült ételeket. Szerencsére volt csirke is, úgyhogy én sem maradtam éhen:) Gergő bátor volt és megkóstolta, ízlett neki. A szakértők** szerint olyan, mint az őzhús. Este beszélgettünk, néztük Bencét és Gergőt, ahogy felseperték a verandát és szinte az egész lakást, majd lefeküdtünk.

*Gergő vagy 6* betűzte le nekem kilátó nevét, mire le tudtam írni, mert ő persze szép angolul/őslakosiul mondta, hogy [montkutya], de azt hittem, hogy csak hülyéskedik:)
**nem Gergőről van szó :p

Fél 6-kor keltünk, mert elhatároztuk, hogy kimegyünk megnézni a napfelkeltét az öbölbe nyúló egyik félsziget csúcsára, a Mrs. Macquarie's Pointra. Fél 7-re, még sötétben oda is értünk, és kényelmesen elhelyezkedtünk egy hosszú, homokkőből kivájt padon. Innen remekül látszik egymás mellett az Operaház és a Harbour Bridge. A napfelkelte persze nagyon szép volt, ezt mondani sem kell.
Visszamentünk a szállodába reggelizni, majd ki is jelentkeztünk, a csomagjaink egy részét pedig otthagytuk egy szekrényben.
A Bondi /bondáj/ Beachnek, Sydney és talán Ausztrália leghíresebb strandjának vettük az irányt. A városközpontból elég egy buszra felszállni, az ki is visz. Kicsit nehezen indult a kirándulás, mert két különböző recepciós mást mondott a busz indulási helyéről, a számát viszont egyikük sem tudta. Volt azonban a szállodában egy spanyolajkú dél-amerikai csoport, nekik mindig ki volt írva a napi program a liftben. Na, ott meg volt nevezve három járat is, de egyiket sem találtuk. Végül a közlekedési vállalat hivatalos jegypénztárában kaptunk útbaigazítást: két másik járat, mint amit a dél-amerikaiak tudtak, az indulás meg persze nem onnan, ahonnan a recepciósok mondták. :) Tanulság: miért nem néztük meg az interneten. :)
A Bondi Beach nagyon szép strand, finom homokkal, a napernyőt hírből sem ismerik. A víz ma jéghideg volt, nagy hullámok is voltak (mint állítólag mindig), úgyhogy nem sokat fürödtünk, inkább jól leégtünk (azzal együtt, hogy árnyékban voltunk és bekentük magunkat naptejjel) (Judit megjegyzése: nekem csak a bal lábfejem égett le egy kicsit, egészen pontosan pedig csak ott, ahova nem kentem elég alaposan a naptejet...ebből is látszik, hogy milyen szuper a krémünk).
1 körül visszaindultunk, a városban ebédeltünk, majd megnéztük a Szűz Mária-katedrálist. Ez a legnagyobb a városban, de no extra. Gotizáló, vagy hogy mondják. Talán neogótikus. :)
Ezután kisétáltunk a Rocks negyedbe, ami egy régiesebb állapotában megőrzött városrész a Harbour Bridge (és a CBD) tövében. A CBD a Central Business District, vagyis a belváros rövidítése, de itt Ausztráliában ugyebár nem adekvát történelmi belvárosról beszélni, csak olyan értelemben, hogy ott szálltak partra először a telepesek meg ilyenek. Történelmi épületből kevés van, Brisbane-ben nagyon ritkák, Sydneyben kicsit több van.
Szóval The Rocks. Van hétvégenként "piac", és őszig (ma volt az utolsó) péntek esténként is Market by moonlight, azaz főleg kaja, némi kézművesség és élőzene. Nagyon kellemes volt, bár túl sokat nem tudtunk maradni, siettünk vissza a szállodába, felkaptuk a poggyász többi részét, majd irány a repülőtér és vissza Brisbane-be. Lilláék voltak olyan kedvesek, hogy kijöttek elénk és hazavittek.

Szeretem/nemszeretem I.

+ Közvetlenség, barátságosság
Már a repülőtéren a bevándorlásiak elképesztő kedvesek voltak. Szép napot kívánnak elbúcsúzáskor, előre engedik a másikat*, és persze tényleg mate-eznek.
* kivéve a turisták, nyilván :)

+ Ingyen víz az éttermekben
Állítólag törvény kötelezi őket, hogy mindig legyen víz a vendég asztalán.

- Konnektorok
Nekik is megvan a maga hülye rendszere.
Európa


Ausztrália


Tajvan


- Buszok
Nyilván van benne rendszer, de egy külföldinek nehéz megtalálni. A nagy gond a jelölésekkel van (útvonalak, megállók), ha nem tervezed meg otthon az interneten az utad, menj inkább taxival. Sydneyben jobb a helyzet, mint Brisbane-ben, a megállókban ki vannak téve az egyes buszok útvonalai. Kicsit súlyosbítják a helyzetet a különféle jegytípusok meg a zónák, de persze ez utóbbi azért más európainak nem akkora gond.

+ Ingyenes belvárosi körjáratok
Brisbane-ben és Sydneyben is van "loop", ami ingyen körbevisz a belvárosban.

+ Kenguruk a saját kertedben*, kakaduk a parkban
* azért a belvárosban nem, :) de Lilláéknál voltak egyik este, amikor hazaértünk

A potom egy órás szállodai reggelizés és egy rövid tájékozódó ejtőzés után nekivágtunk Sydneynek. Mivel tegnap elég sok mindent láttunk, mára az Operába való bejutást, a hídra való felmászást és a hajókázást tűztük ki. Útközben bementünk a Victoria Buildingbe, ahol megvártuk a déli "harangszót", mert van ott egy szép óra, ahol van némi történelmi display órafordulásnál, de nem láttunk semmit. Az épület előtt "tiszteletünket tettük":) Viktória királynő kutyája előtt, akinek/aminek amúgy több helyen is szobrot állítottak. Egy picit bizarr, de tulajdonképpen vicces. Végigsétáltunk a központon, majd továbbmentünk az Opera felé. Szerencsésen elértük az egy órai tourt, sőt, a pénztárostól még 20% kedvezményt is kaptunk, "csak úgy":) A látogatás alatt egy csomó érdekes dolgot tudtunk meg az Opera építéséről (erről talán majd Gergő ír részletesebben :) ).
Az Opera tour után elértük a következő hajókázós városnézést, ami megint csak szuper volt. Ott is meséltek érdekes infókat, láttuk a miniszterelnök házát (épp otthon volt:), meg egy olyan milliomos/milliárdosét, aki csak azért(!) épített magának egy mór stílusú házat a parton, mert vett 3 ilyen stílusú bejárati ajtót. A ház azóta eladó:) A parton természetesen ezeken kívül csodaszép házak állnak (de egyik sem öncélúan hivalkodó, ami mondjuk nagyon szimpatikus), voltak olyan kis szigetek is, amelyik közül bármelyik igen csábító lakhely lenne (hogy őszinte legyek, az előbb említett ember helyében lehet, hogy inkább az egyik szigetet is megvettem volna hogy ott építsek házat az ajtóim köré...). Láttuk a Planetáriumot, amit már egy ideje csak múzeumként használnak. Érdekes (bár rettentő logikus, mégsem merült fel bennünk), hogy amikor idevetődtek a "civilizált emberek", akkor többek között az égbolt is mérhetetlen sok újdonságot kínált nekik, hiszen addig még sosem látott csillagképeket fedezhettek fel.
A hajókázás után kajálni indultunk és a híd pillérére való mászást is beterveztük. Ebből igazából egyik sem sikerült túl jó, tekintve, hogy a wifi miatt kiválasztott nemzetközi vendéglátóegységben nem kaptunk túl finom kaját, a pillérbe pedig sajnos csak 5-ig lehetett volna felmenni, de mi egy kicsit később érkeztünk. Igazából nem volt egyik sem tragikus, hiszen, még egy napig maradtunk a városban, így akár meg is nézhettük volna, ha úgy akarjuk.
Hazafelé az ingyenes városnéző busszal jöttünk, ami nagyon jó volt, mert jólesett már leülni egy kicsit. A tegnapi spanyol est után ma is mediterrán helyet választottunk, olasz étterembe mentünk, ahol megint csak szuperóriás adagot kaptunk, nem is igazán bírtunk vele...De legalább megjegyezzük, hogy itt egy kis adag is nagynak számít és simán jóllakunk vele:)

Ma reggel nagyon korán, ötkor keltünk, hogy elérjük a reggel 8 órakor induló repcsit. Szerencsére nem volt nagyobb dugó az úton, így időben kiértünk a reptérre. Mivel tegnap este sikerült kinyomtatni a repülőjegyet, rögtön mehettünk is a váróterembe, de csak azután, hogy a kedves biztonsági őr véletlenszerűen (csak mi ketten voltunk ott épp akkor:)) kiválasztott minket, hogy megnézze, nem viszünk-e valamilyen robbanóanyagot. Én persze rögtön bepánikoltam, hogy a krémemre fáj a foguk (mert az egyharmadnyi dezodort már kidobták Bécsben), de nem. Sőt, engem még csak nem is fémdetektorozott le a bácsi, csak Gergő lett gyanús neki...:)
A belföldi járatok amúgy nagyon viccesek Ausztráliában, mert
1: ha csak kézipoggyászt visz az ember, jelentősen olcsóbb a jegy
2: nincs szigorú ellenőrzés (az útlevelünket pl. meg sem nézte senki, így akár más névre is lehetett volna foglalni...)
3: mivel az olcsóbb jegy miatt mindenki kézipoggyászt visz, szinte lehetetlen elférni a kabinban, mert az ülésünk feletti pakolórész már akkor tele volt, amikor felszálltunk, így a lábunknál, az ülés alatt tároltuk a csomagokat (ami persze nem volt gond, lévén egy óra hosszú az út, de azért viccesnek vicces volt:))
4: aki nem nyomtatta ki előre a jegyét, hanem a check-in-hez ment, az egy olyan vonalkódot kapott, ami pont úgy nézett ki, mint egy sima bolti blokk (a mi jegyünkön is volt persze vonalkód) és ezt olvasták le csipogós leolvasóval közvetlenül a beszállás előtt.
Maga a repülőút jó volt, én szinte végigaludtam azt a picit több, mint egy órát, de nézhettem volna akár tv-t is, mert itt is volt beépített monitor az ülések hátán. Igaz, hogy volt olyan csatorna, amiért fizetni kellett volna, de a repülési infók pl. simán elérhetőek és követhetőek voltak anélkül is.
Nagyjából fél 11-kor érkeztünk meg Sydneybe (nyáron, azaz októbertől márciusig 1 órás időeltolódás van Brisbane és Sydney között) és szerencsére még a szobába is be tudunk menni, habár hivatalosan csak 2-től lett volna check-in. Egy rövid infógyűjtés (Gergő részéről), illetve pihenés (magam részéről) után nekivágtunk a nagyvárosnak.
Először megnéztük a kínai negyedet, ami tulajdonképp egyetlen utcából áll, de ott aztán egy kínai piacnyi árus és étterem zsúfolódott össze, majd egy kis ebéd után - aminek helyét sajnos, mint utóbb kiderült, rosszul választottuk ki (ettünk már otthon is jobb kínait) :( - elmentünk, hogy megnézzük a központibb nevezetességeket. Vettünk igazi 30 faktoros, ausztrál naptejet, úgyhogy tutibiztos védelemmel vagyunk ellátva (amire amúgy szükség is van, mert eléggé szépen süt a nap - remélem, hogy otthon is, és nem sokan irigyelnek most ezért minket... :) ), majd irány a kínai kert. Ezt az itteni kínai közösség építette Sydneynek ajándékul és tényleg nagyon szép lett! Miután alaposan bejártuk, kimentünk a Darling Harbour felé. Gyönyörű idő volt, szabadtéri zenészek játszottak, íbiszek szálltak (Gergő megjegyzése: szerintem csak gyalogoltak, lusták ezek ahhoz) mindenfelé (ők itt a helyi galambok, nem sokan kedvelik őket, de azért viccesek:)), egyszóval elég hangulatos és szép volt. Először a Sydney toronyba mentünk fel liften:), ahonnan körbe tudtuk nézni Sydneyt. A jegyben még lett volna egy olyan plusz ajánlat, amiről ki ezért, ki azért le volt tiltva:D, így az kimaradt (valami élethű videós szórakoztató műsor lett volna, azt mondjuk nem tudom, hogy miért nem nézhettük meg, de annyira egyikünket sem érdekelte, hogy bármit is kockáztassunk...). Plusz 40 dollárért pedig még egy olyan szolgáltatásban is részesülhettünk volna, hogy a torony tetején (természetesen mindenféle biztonsági öltözékben és hevederrendszerrel ellátva) egy üvegpadlójú kis teraszon állva csodálhattuk volna meg az alattunk elterülő Sydneyt...Igen, igen, erre sem került sor, de egy cseppet sem bánom:)
Mialatt fent voltunk a toronyban, elkészült az a fénykép, amit itt nagy előszeretettel készítenek az egyes nevezetességeket látogató turistákról, ami abból áll, hogy felmenetel előtt lefényképeznek egy zöld háttér előtt, amire később rámontírozzák az adott nevezetességet, vagy egy szép háttérképet Sydneyről. Az itt készült képpel egyetlen probléma volt, hogy épp zöld felső volt rajtam is, így amikor a hátteret eltüntették, akkor nyaktól szoknyáig én is megszűntem...utólag picit bánom, hogy nem kértünk legalább egy képet belőle "kárpótlásképpen", mert nagyon viccesen nézett ki:)
A toronyból egy kb. 20 perces séta után érkeztünk meg a Sydney Cove-hoz, ahol a Sydney Harbor híd és az Opera is látható. Itt is csináltunk egy csomó képet, picit sajnálkoztunk, hogy lekéstük az utolsó operalátogató sétát, majd a Királyi Botanikus Kerten keresztül visszaindultunk a szállás felé. Ez is nagyon szép része Sydneynek, mindenféle különleges fa van összegyűjtve, ahol papagájok, kakaduk és mindenféle madarak szállnak. (A pontos nevüket és képeket is teszünk fel róluk, ha egy kicsit több időnk lesz:) )
Szép lassan hazajöttünk (főleg miattam :) ) és elhatároztuk/tam, hogy holnap nem fogunk túl sokat sétálgatni a Kék hegységben:) Ezt elég sikeresen végre is hajtottuk, tekintve, hogy el sem mentünk, mivel Lilla azt írta este, hogy átgondolta és lehet, hogy mégsem kellene elmennünk, mert az egy óra séta nem is igazán egy óra, hanem több, és inkább Sydneyt nézzük meg nyugodtabb tempóban és alaposabban. Hát nem kellett hosszasan győzködni egyikünket sem...:)
Amíg kipihentük egy kicsit magunkat, Gergő keresett közeli spanyol éttermeket (még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy milyen sznobok vagyunk, hogy Ausztráliában nem ausztrál helyre megyünk enni, védelmünkre el szeretném mondani, hogy tekintve, hogy az ország angol gyarmat volt, ez a konyhájukban is megmutatkozik, már otthon lista készült a sydney-i spanyol, olasz és portugál éttermekről:)). Mint utóbb kiderült nem is volt túl nehéz közeli spanyol éttermet találnunk, mert ebből a szempontból is szuper helyen van a szállásunk, hiszen nem elég, hogy tényleg központi, a spanyol utca (Liverpool street) mellett található, így több étterem közül is választhattunk. Megvacsiztunk, Gergő besangriázott, és hazajöttünk aludni:)

Meg is érkeztünk végre...

Tajpejben sikerült egész nap ébren maradnunk, így nem okozott túl nagy gondot aludni valamennyit a repülőn. 8 és fél órás út után érkeztünk meg Brisbane-be hétfőn a reggeli órákban. Ez sokat segített az időeltolódás okozta problémák megelőzésében. Lilláék kijöttek értünk a reptérre, először hazavittek felfrissülni, náluk is ebédeltünk, majd sétáltunk egy elég nagyot a belvárosban, a South Banken, a Queen streeten és a Roma Street Parklandben. Este egyáltalán nem volt szükség altatásra.

Ma délelőtt elmentünk egy olyan iskolába, ahol konduktív nevelés is folyik (Judit valószínűleg a segédeszközökből írja majd a szakdolgozatát a Petőben.) Nagyon kedvesen fogadtak, van egy magyar konduktor is. In fact, ő az egyetlen konduktor. Megtapasztaltuk a tömegközlekedést, ami busz vagy vonat lehet itt Brisbane-ben. A buszok elég gyorsak és nem is járnak ritkán, egyedül a tájékozódás nehéz (hol melyik buszra szállj fel, hol szállj le, mire szállj át és hol...) Rögtön elsőre sikerült is túlmenni a célállomáson, ami azért volt kellemetlen, mert 1) siettünk ebbe a suliba a megbeszélt időpontra) 2) a belvároson kívül nem három-négyutcánként állnak meg a buszok, hanem 1-2 kilométerenként.
Ebéd után is a városban sétáltunk, megnéztük a botanikus kertet, ahová este visszamentünk az egész Csóka-Csáki családdal (vendéglátóinkról bővebben itt, a kapcsolat pedig onnan van, hogy Lillával osztálytársak voltunk a gimnáziumban) posszumokat etetni. A posszumok olyanok, mint az amerikai oposszumok, csak nem fehér a fejük.
Holnap reggel indulunk Sydneybe.

Elindultunk:)

Tegnap reggel 7:10-kor indult a vonat a Keletiből. Pikk-pakk kiértünk Bécsbe, onnan a reptérre. Annyira hamar értünk ki, hogy a reptéren 2,5 órát bóklásztunk. A repülőút ELSŐ része igen hosszú volt... de cserébe 2-3 óránként kaptunk mikor főfogást, mikor desszertet, gyümölcsöt, salátát, vagy épp innivalót. 13:30-kor indultunk először Bangkokba, ahová otthoni idő szerint éjfél körül érkeztünk meg. A bangkoki reptér tranzitvárójában töltöttünk potom 1 órát, majd visszaszálltunk, hogy továbbmehessünk Tajpejbe. Mivel az első út alatt egy9künknek sem igazán sikerült aludnia, pedig azt hittem, hogy a korai kelés és az előző napok alváshiánya miatt ezzel nem lesz gond, elég fáradtak voltunk. Bangkokból Tajpejbe 3 óra alatt értünk oda, ami alatt nekem sikerült aludnom, Gergőnek inkább csak kókadoznia. A második landolás után mindketten örültünk, hogy most egy darabig nem ülünk repcsire. Körülbelül 12-től este 10-ig (h.i.sz.) vagyunk itt, keresztül-kasul bejártuk, és elég furcsa dolgokat tapasztaltunk... Amúgy a két terminál hatalmas, vannak benne pihenőszobák, amik közül az egyik pl. olyan, hogy ingyen zsetonnal 16 percig működtethettünk egy nagyon profi masszázságyat.
Sikerült vennünk egy feszültségátalakító nélküli adaptert, így sajnos nem tudunk hosszasan netezni. Reméljük, majd Ausztráliából...

Ide írjuk majd az élménybeszámolónkat:)