Ma reggel nagyon korán, ötkor keltünk, hogy elérjük a reggel 8 órakor induló repcsit. Szerencsére nem volt nagyobb dugó az úton, így időben kiértünk a reptérre. Mivel tegnap este sikerült kinyomtatni a repülőjegyet, rögtön mehettünk is a váróterembe, de csak azután, hogy a kedves biztonsági őr véletlenszerűen (csak mi ketten voltunk ott épp akkor:)) kiválasztott minket, hogy megnézze, nem viszünk-e valamilyen robbanóanyagot. Én persze rögtön bepánikoltam, hogy a krémemre fáj a foguk (mert az egyharmadnyi dezodort már kidobták Bécsben), de nem. Sőt, engem még csak nem is fémdetektorozott le a bácsi, csak Gergő lett gyanús neki...:)
A belföldi járatok amúgy nagyon viccesek Ausztráliában, mert
1: ha csak kézipoggyászt visz az ember, jelentősen olcsóbb a jegy
2: nincs szigorú ellenőrzés (az útlevelünket pl. meg sem nézte senki, így akár más névre is lehetett volna foglalni...)
3: mivel az olcsóbb jegy miatt mindenki kézipoggyászt visz, szinte lehetetlen elférni a kabinban, mert az ülésünk feletti pakolórész már akkor tele volt, amikor felszálltunk, így a lábunknál, az ülés alatt tároltuk a csomagokat (ami persze nem volt gond, lévén egy óra hosszú az út, de azért viccesnek vicces volt:))
4: aki nem nyomtatta ki előre a jegyét, hanem a check-in-hez ment, az egy olyan vonalkódot kapott, ami pont úgy nézett ki, mint egy sima bolti blokk (a mi jegyünkön is volt persze vonalkód) és ezt olvasták le csipogós leolvasóval közvetlenül a beszállás előtt.
Maga a repülőút jó volt, én szinte végigaludtam azt a picit több, mint egy órát, de nézhettem volna akár tv-t is, mert itt is volt beépített monitor az ülések hátán. Igaz, hogy volt olyan csatorna, amiért fizetni kellett volna, de a repülési infók pl. simán elérhetőek és követhetőek voltak anélkül is.
Nagyjából fél 11-kor érkeztünk meg Sydneybe (nyáron, azaz októbertől márciusig 1 órás időeltolódás van Brisbane és Sydney között) és szerencsére még a szobába is be tudunk menni, habár hivatalosan csak 2-től lett volna check-in. Egy rövid infógyűjtés (Gergő részéről), illetve pihenés (magam részéről) után nekivágtunk a nagyvárosnak.
Először megnéztük a kínai negyedet, ami tulajdonképp egyetlen utcából áll, de ott aztán egy kínai piacnyi árus és étterem zsúfolódott össze, majd egy kis ebéd után - aminek helyét sajnos, mint utóbb kiderült, rosszul választottuk ki (ettünk már otthon is jobb kínait) :( - elmentünk, hogy megnézzük a központibb nevezetességeket. Vettünk igazi 30 faktoros, ausztrál naptejet, úgyhogy tutibiztos védelemmel vagyunk ellátva (amire amúgy szükség is van, mert eléggé szépen süt a nap - remélem, hogy otthon is, és nem sokan irigyelnek most ezért minket... :) ), majd irány a kínai kert. Ezt az itteni kínai közösség építette Sydneynek ajándékul és tényleg nagyon szép lett! Miután alaposan bejártuk, kimentünk a Darling Harbour felé. Gyönyörű idő volt, szabadtéri zenészek játszottak, íbiszek szálltak (Gergő megjegyzése: szerintem csak gyalogoltak, lusták ezek ahhoz) mindenfelé (ők itt a helyi galambok, nem sokan kedvelik őket, de azért viccesek:)), egyszóval elég hangulatos és szép volt. Először a Sydney toronyba mentünk fel liften:), ahonnan körbe tudtuk nézni Sydneyt. A jegyben még lett volna egy olyan plusz ajánlat, amiről ki ezért, ki azért le volt tiltva:D, így az kimaradt (valami élethű videós szórakoztató műsor lett volna, azt mondjuk nem tudom, hogy miért nem nézhettük meg, de annyira egyikünket sem érdekelte, hogy bármit is kockáztassunk...). Plusz 40 dollárért pedig még egy olyan szolgáltatásban is részesülhettünk volna, hogy a torony tetején (természetesen mindenféle biztonsági öltözékben és hevederrendszerrel ellátva) egy üvegpadlójú kis teraszon állva csodálhattuk volna meg az alattunk elterülő Sydneyt...Igen, igen, erre sem került sor, de egy cseppet sem bánom:)
Mialatt fent voltunk a toronyban, elkészült az a fénykép, amit itt nagy előszeretettel készítenek az egyes nevezetességeket látogató turistákról, ami abból áll, hogy felmenetel előtt lefényképeznek egy zöld háttér előtt, amire később rámontírozzák az adott nevezetességet, vagy egy szép háttérképet Sydneyről. Az itt készült képpel egyetlen probléma volt, hogy épp zöld felső volt rajtam is, így amikor a hátteret eltüntették, akkor nyaktól szoknyáig én is megszűntem...utólag picit bánom, hogy nem kértünk legalább egy képet belőle "kárpótlásképpen", mert nagyon viccesen nézett ki:)
A toronyból egy kb. 20 perces séta után érkeztünk meg a Sydney Cove-hoz, ahol a Sydney Harbor híd és az Opera is látható. Itt is csináltunk egy csomó képet, picit sajnálkoztunk, hogy lekéstük az utolsó operalátogató sétát, majd a Királyi Botanikus Kerten keresztül visszaindultunk a szállás felé. Ez is nagyon szép része Sydneynek, mindenféle különleges fa van összegyűjtve, ahol papagájok, kakaduk és mindenféle madarak szállnak. (A pontos nevüket és képeket is teszünk fel róluk, ha egy kicsit több időnk lesz:) )
Szép lassan hazajöttünk (főleg miattam :) ) és elhatároztuk/tam, hogy holnap nem fogunk túl sokat sétálgatni a Kék hegységben:) Ezt elég sikeresen végre is hajtottuk, tekintve, hogy el sem mentünk, mivel Lilla azt írta este, hogy átgondolta és lehet, hogy mégsem kellene elmennünk, mert az egy óra séta nem is igazán egy óra, hanem több, és inkább Sydneyt nézzük meg nyugodtabb tempóban és alaposabban. Hát nem kellett hosszasan győzködni egyikünket sem...:)
Amíg kipihentük egy kicsit magunkat, Gergő keresett közeli spanyol éttermeket (még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy milyen sznobok vagyunk, hogy Ausztráliában nem ausztrál helyre megyünk enni, védelmünkre el szeretném mondani, hogy tekintve, hogy az ország angol gyarmat volt, ez a konyhájukban is megmutatkozik, már otthon lista készült a sydney-i spanyol, olasz és portugál éttermekről:)). Mint utóbb kiderült nem is volt túl nehéz közeli spanyol éttermet találnunk, mert ebből a szempontból is szuper helyen van a szállásunk, hiszen nem elég, hogy tényleg központi, a spanyol utca (Liverpool street) mellett található, így több étterem közül is választhattunk. Megvacsiztunk, Gergő besangriázott, és hazajöttünk aludni:)