A mai nap java részét a Daydream Islanden töltöttük. Eredetileg a Hamilton Island lett volna a cél, de a szállásadónk első nap helyette inkább ezt a szigetet ajánlotta. Egyrészt azért, mert jóval közelebb van, másrészt pedig azért, mert, mivel sokkal kisebb, mint Hamilton Island kevésbé felkapott és kevésbé kommersz. Reggel nagy szerencsével sikerült elérnünk a 9:30-kor induló kompot (azért kellett hozzá szerencse, mivel tegnap este csak annyi infót sikerült szereznünk, hogy 9:30-kor és 10:40-kor mennek oda kompok. Ebből, mint utóbb kiderült, csak az első volt igaz, azzal a kis szépséghibával, hogy 9:25-kor ment volna, így, ha azt nem érjük el, kénytelenek lettünk volna 11:40-ig várni rá.) Lényeg, hogy elértük, és 10-re már ott is voltunk a szigeten. A Daydream Islandet úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas üdülőtelepet, ahol több szálloda van, és mindenféle szórakoztató programot ajánlanak. Az első ilyen, amit véletlenül elcsíptünk az volt, hogy a saját kis korallzátonyukon lakó rájákat, cápákat és halakat etette egy lány és közben mindenféle érdekes dolgot mesélt róluk. (Az egyiknek még utána kell néznünk, hogy melyik állatról is mondta, de elég gusztustalan, úgyhogy lehet, hogy nem is baj, ha egyelőre kimarad innen:)
Ez után feltérképeztük a szigetet, megnéztük közelről a tegnap látott sellőlány-szobrokat, megcsodáltuk a medencéket, majd a parti sétányon (a második képen a sétány mellett elhelyezett három fivér-szobor látható - a Medúza személyesen változtatta őket kővé, és akinek sikerül őket életre kelteni, annak megmondják, hol van a kincs, amit korábban elrejtettek a szigeten) elmentünk a sziget másik végéig, ahol az ún. Rainforest walk kezdődött. 40 percnyi erdő-séta után előrementünk a medencékhez és fürödtünk egy jó nagyot. A hazafelé menő komp fél 2-kor indult, amivel 2-re már a szárazföldön is voltunk. Így a tranzit-busz érkezése előtt még meg tudtunk ebédelni, meg venni pár dolgot a boltban, ami a nap további részében igen jól jött...:( Az történt ugyanis, hogy nem sokkal indulás után kaptuk meg Lilla jóvoltából a repülőtársaság sms-ét (!), hogy nagyon sajnálják, de a gépünk 4 órás késéssel indul vissza Brisbane-be. De cserébe adtak egy 8 dolláros kupont, amiből azért mindketten tudtunk venni valamit vacsira a helyi büfében. Maga a reptér egyébként nagyon vicces, mert elég pici. Két légitársaság gépei járnak ide, ehhez mérten 2*3 check-in pultja, egy büféje, egy várója van. Az átvilágítás utáni váró pedig a szabad ég alatti ülésekből áll:) Ha nem kellett volna ilyen sokat várni itt, kedvesnek mondanám, de még nem szépíti meg a messzeség (tekintve, hogy épp várjuk, hogy induljon a gép és a trópusi égöv miatt természetesnek mondható csótányokkal barátkozom:), így egyelőre marad a vicces jelző. A hazautat sikeresen végigaludtam.* Sikeresen hazaértünk, Balázst nagyon sajnáltuk, hogy éjszaka kellett kijönnie elénk a reptérre, úgyhogy majd jövünk neki cserébe eggyel...:)

*Szegény Gergőtől még meg is kérdeztem, hogy valami baj van-e, mert csak arra emlékeztem, hogy felszálltunk, majd arra ébredtem, hogy leszállunk, csak nem tudtam, hogy eközben végigaludtam az utat és azt hittem, hogy valami baj van és le kell szállnunk, hogy megjavítsanak valamit...:)