Egy olyan parkot kell elképzelni, ahol sok, rács nélküli helyen külön helyezték el a különböző koalákat: egyik helyen az agglegény koalák, másikon az eladósorba került nőstény koalák, megint máshol a nyugdíjas koalák, vagy a fiatal koalák laknak, sőt, még mamás:) koalacsoport is van, ahol a kis koalákat nevelő anyukák vannak nyugodt környezetben elhelyezve. Mondanom sem kell, hogy teljesen elvarázsolt a hely, pedig a legédesebb dolog még sorra sem került. 15 dollárért (amit a park fejlesztésére fordítanak) le lehet fényképezkedni egy kis koalával. 
Nekem egy nagyon édes, 3 éves koalát adtak a kezembe, aki épp ébredezett, azért vág ilyen fejet, bár, tekintve, hogy a koalák állítólag 24 órából 20-at alszanak, eléggé szerencsésnek mondhatom magam, hogy legalább az egyik szeme nyitva volt:) Viccen kívül, nagyon-nagyon jó érzés volt! Elég nehezek amúgy (6-10 kg), úgyhogy nem is bántam, hogy egy kis ovis került hozzám:) Teljesen olyan volt, mintha egy kisgyereket adtak volna a kezembe, és csak azért nem tarthattam a hátát is, mert két kézzel kellett fogni a popsiját, hogy biztonságban érezze magát. A fotós koalákat egyébként 2-3 képenként cserélték, nehogy elfáradjanak...egyszóval tényleg figyelnek rájuk:)A park másik attrakciója a kengurupark, ahol szintén elég sok wallabi és kenguru lakik, köztük egy pár vörös kenguru is.
Ők is szelídek, kézből lehet őket etetni (természetesen csak ott vásárolt kengurukajával), simogatni. Általában elég kelletlenül fogadták el a kaját, leginkább akkor ettek (ekkor is az az érzésem volt, hogy főleg csak jólneveltségből:), ha az orra alá tartottam a tenyerem. Volt viszont egy olyan kis kenguru, aki valószínűleg messzebb fekhetett/akkor ébredhetett és igen éhes olt, így először nem is akarta megvárni, hogy kivegyem a zacskóból a kaját, beledugta az orrát, úgy akart enni, végül meg alig akart elengedni, szabályszerűen el kellett dugni előle a zacskót:) Nagyon aranyos volt! Mindegyik nagyon finoman vette el az ételt, nem haraptak egyáltalán. 
A parkban láttunk még emut, papagájokat, tazmán ördögöt, dingót, gyíkokat és épp nem alvó vombatokat is:) Ez utóbbiakba is eléggé beleszerettem:)A parkban, az állatokon kívül különféle bemutatók is voltak: ragadozómadár bemutató, kígyóelőadás. Mi a pásztorkutya-bemutatót néztük meg, ahol két nagyon okos border collie és gazdájuk terelgették a birkákat nagyon ügyesen. Aztán szegény egyik birkát meg is nyírták. A gazda persze mondta, hogy így legalább nincs melege, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt belátja és örül neki. (Ajánlott "irodalom": "The Shaun the Sheep" birkanyírásos epizódja:)
A parkból hazafelé jövet Lilláék elvittek minket a Mount Coot-tha* kilátóhoz, ahonnan Brisbane-re nyílik nagyon szép kilátás. Miután kigyönyörködtük magunkat, hazamentünk, ahol Balázs finom barbecue-t készített nekünk. Mivel itt a kenguru nem olyan ritka, mint nálunk, ezért elég gyakran esznek az itteniek kenguruhúsból készült ételeket. Szerencsére volt csirke is, úgyhogy én sem maradtam éhen:) Gergő bátor volt és megkóstolta, ízlett neki. A szakértők** szerint olyan, mint az őzhús. Este beszélgettünk, néztük Bencét és Gergőt, ahogy felseperték a verandát és szinte az egész lakást, majd lefeküdtünk.*Gergő vagy 6* betűzte le nekem kilátó nevét, mire le tudtam írni, mert ő persze szép angolul/őslakosiul mondta, hogy [montkutya], de azt hittem, hogy csak hülyéskedik:)
**nem Gergőről van szó :p
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése